A munkatanítónő

akiről e rövid írás megemlékezik, Urr Györgynek, a Református Kollégium  egykori igazgatójának a lánya. Egyike annak  hat – az iskola értesítője szerint  – „neveletlen árva gyermeknek” (vagyis kiskorúnak), akit a főtanoda tanára hátrahagyott, amikor 1883 decemberében 53 évesen, „zöldelő öregségének kezdetén” elhunyt.  

A képen, amelyet egyik oldalági rokona, Kelemen Albert székelyudvarhelyi történelemtanár küldött nekünk, nagyapjának, Zalányi Tibornak az írása látható.

Urr Ida tíz éven át tanított a Szentgyörgy utcai leányiskolában. Itt ismerkedhetett meg Pap Sándorral, aki 1894-ben lett az tanintézmény mennyiségtan- és természettudomány tanára, két év múlva pedig igazgatója. 1896-ban, a Millennium évében házasodtak össze. Egy gyerekük született, akit az apa után Sándornak kereszteltek. 

Az iskola történetében az útkeresés, átszervezés időszaka a 19. század utolsó évtizede. A korábban 6 osztályos népiskola 5. és 6. évfolyama, kiegészülve egy 7. és 8. évfolyammal kezdetben felsőbb leányiskolává, majd végül polgári leányiskolává alakul. Ez egy olyan típusú tanintézmény volt, ahol nagy hangsúlyt fektettek a „gyakorlati tantárgyak” oktatására, beleértve a modern idegennyelveket, éneket, zenét és „női munkát”.

Ez utóbbin kézimunkát kell érteni, konkrétan ilyesmiket: fehér-, színes-, lapos- és töltött hímzés, monogram varrás, fehérnemű varrás, harisnyakötés, párnabetét és ingelő készítése, szálhúzás, áttörés, mintafoltozás. Ezeket tanította Urr Ida, meg egészségtant a IV. polgári osztályban. Egy elkoptatott kifejezéssel élve az életre nevelte a lányokat.

Kár, hogy akkoriban az élet még nagyon törékeny volt, amit nem csak az 5 évesnél kisebb gyerekek 30 százalék fölötti elhalálozási aránya bizonyít, hanem a tanítónő saját példája is: 1900-ban, 31 évesen hunyt el. Férje 1909-ben követte 38 évesen, a fia pedig 1915-ben 17 évesen. Sírjuk a marosvásárhelyi református temetőben található.

• Kerekes Szilárd