Nagyernye rajtol

Ez kellett volna legyen annak az írásnak a címe, amely a Hét egyik 1981 márciusi számában, Bartis Ferenc tollából megjelent e Marosvásárhely közelében lévő település lendületesen fejlődő kulturális életéről. A cím végül az lett, hogy Leültünk a tanárkollégákkal, és megbeszéltük… És alaposan lerövidítették a cikket, kimaradt belőle egy hosszú bevezető Nagyernyéről, többek között az is, hogy 99,5 százalékban magyar lakosú,  hogy a székely körvasút mentén fekszik, a végéről pedig az, hogy az utóbbi időben a településen nem áll meg a vonat. Viszont belekerült egy ilyen mondat: „A fiatalokkal részt vettünk a Megéneklünk Románia fesztivál versenyein”.

A cikk írógéppel írt, kézírásos javításokat tartalmazó változata György-Fazakas Ernő, az akkori kultúrigazgató családjának a tulajdonában van, tehát egyeztettek a cikk megjelenése előtt. Az már az akkori viszonyokon múlott, hogy nem a megbeszélt formában jelent meg.

György-Fazakas Ernő tanítóként kezdte pályafutását még a Magyar Autonóm Tartomány idején, az 1960-as években Székesen volt iskolaigazgató. 1978-ban került Nagyernyére mint történelemtanár és a művelődési otthon igazgatója. Nemes Gyula történésznek tanára volt, ő így emlékszik rá: „Abban az időben eléggé korlátozottak voltak a lehetőségek, de ő és az akkori tanári kar komoly kulturális életet szervezett. Szigorú volt, de én személy szerint kedveltem és úgy emlékszem ő is engem.”

Mondhatnánk hogy Marosvásárhely közelsége előnyt jelentett bizonyos rendezvények megszervezésében, meg hogy az ernyei kultúrotthonban is nagyjából ugyanazok az események zajlottak mint máshol: a falvak lakói által színre vitt előadások, bálok, kortárstalálkozók, filmvetítések, író-olvasó talákozó stb. Csakhogy ezek Ernyében meglehetős gyakorisággal követték egymást, és ezért nem csak a Hétnek, hanem a Vörös Zászlónak is volt miről cikkeznie az 1980-as évek első felében.

Ezekben a cikkeben György-Fazakas Ernő igyekezett mindenkinek a nevét megemlíteni, aki valamilyen formában rész vett a kulturális életben. Bartis Ferenc eredeti írásában például hatvannál több név szerepel, némelyik nem is egyszer. A Hétben megjelent cikkbe viszont csupán 8 név került be. Mi viszont most pótoljuk a mulasztást…

Többnyire mezőgazdasági dolgozók, „ingázó munkások”, tanárok, nyugdíjasok nevei következnek, de a helyi néptanács, illetve termelőszövetkezet vezetői is köztük vannak:   Abrudbányai Rozália,  Abrudbányai Sándor, Auráriu Piroska, Barabás Endre, Barla Júlia, Berekméri András, Berekméri István, Csíszár Erzsébet, Daróczi János, Farkas Ibolya, Farkas János ingázó munkás,  Farkas János traktorista, Frunza Éva, Frunza János, Frunza József, Fülöp Ilona, Fülöp Magdolna, Gidófalvi Ilona, Gidófalvi István, György Benedek, Hajdó János, Horváth József, Horváth Melania, Ivácson Imre, Kali Gyula Kádár Lajos, Kádár Samu, Kelemen Márton, Kim Ilona, Kóréh Éva, Kósa Miklós, Kovács Dénes, Kovács István, Kozma Ödön, Kutasi Teréz, Laczkó Lőrincz, Magyari Mária, Mályai Ilona, Márkus Jenő, Márton Magdolna, Máthé Anna, Mihály Róza, Moldovan Petru, Nemes Antal, Nemes Dezső, Nemes Incze Sándor, Neuhardt József, Oltyán Mihály, Opris Rodica, Papp Mária, Portik Károly, Scridon Olivia, Sükei Ferenc, Szabó Ilona, Szabó József, Szabó László, Szakács Albert, Szakács Klára, Szántó János, Szávics Károly, Szász Teréz, Szőcs Zoltán, Tavaszi Zoltán, Tőkés Mária, Varga Ferenc, Virág János.

 …és emlékezünk a közösségszervező György-Fazakas Ernőre is, akinek szépen ívelő pályafutása és tevékeny élelete 40 évvel ezelőtt, 1985 decemberében ért véget, 50 éves korában.

• KEREKES SZILÁRD