Virágos Jócka „miniszter“ halála és temetése – ZÁRÓFEJEZET


– Kakasi Mihály írása

Jézus a mellette megfeszített latornak ezt mondta: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban“ 16 magyar és román vásárhelyi megmászta ma (csütörtökön – a szerk.), a temetése napján Jócka tiszteletére a Fogarasi-havasokban található 2544 méteres Moldoveanu-csúcsot, Románia legmagasabb hegyét (felvitték a „miniszter“ fotójat a csúcsra, hogy lelke hamarabb kapjon megnyugvást). Köszönet Mircea Gustavnak a kezdeményezésért!

Kedves barátaim, Jóckát nem lehetett nem észrevenni, vagy ha közelben volt, nem érezni (…), elvégre ő egy miniszter volt, aki nem 20.000 lejből élt, hanem 19-ből… ennek ellénere, ha hiszik, ha nem, én soha nem néztem rá lekicsinylő módon. Mindenféle feltételezések tisztázása végett szóba álltam az 1 évvel nagyobb (teljesen józan és normális) testvérével, és kiderült, Jóckáek 13-an voltak testvérek, és neki is 13 gyereke van, de abból csak 9 az övé a többi véletlenül lett…
Bakó Zoltán (aki ma is részt vett a temetésen) azt írta a minap: „most a virágok is sírnak, hogy elment Jócka. Pedig hát sokan azt hitték – ez egy újabb vásárhelyi vicc. De Jócka ezúttal utoljára viccelt. Most halálos-komolyan. Tényleg elment. Örökre. Ötvenhat évesen távozott.”
Nagy József temetése olyan volt, mint a tegnap (szerdán – a szerk.) rajtoló Forgatag: színes – zajos – emlékezetes… Az egyetlen, ami egy normális temetésre emlékeztetett, az Pál atya beszéde volt (akinek meg egyszer köszöni mindenki).
Amúgy temetésen sosem eszem (kalácsra gondolok), de ma, miután visszautasítottam, és láttam, azt gondolják, hogy (én is) kerülök tőlük enni, meggondoltam magam, nehogy az jöjjön le, hogy lenézem őket. Virágos Jócka személye megosztó, mint egy korábbi fotójának kommentjeiből is kiderült (Plugor Árpád által közzétett régebbi fotó váltott ki facebook-háborót): * Sándor Rigó: „Ő egész életében egy rafinált bohóc volt, aki mindig tudta, kitől hogy lehet kunyerálni viccesen, de nem sértően” * Magyari Irén: „De legalább nem lop, mint sok hasonmása, akik jobb körülmények között élnek. Én már egyszer leírtam, hogy lehet vele sok mindenről beszélgetni, nem egészen hülyegyerek, de sokan annak hiszik. Ő egy színfoltja a városunknak, ő is a miénk, megérdemli azt a figyelmet, hogy amikor kér, akkor adjatok neki, mert ő az, aki kér, és nem elveszi, ami a másé… kevéssel is beéri… (Cokolom naccága… mondaná Jócka)“ * Attila Bíró: „Jocóka egy buzeráns seggfej, aki lopott, és fonnyadt virágokkal kereskedett a Művész mozinál, filmjegyeket árult, rekedt hangja a barlanglakókra emlékeztett, és ha már semmi nem jött össze, kért egy szál cigit, nevezzük úgy, vásárhelyi ellenszimbólum! – rossz emlék.“
* Kozsik József: „Nem tudom, kik lehettek azok, akik nem kedvelték! Igenis, kedveltem, mondhatnám, szerettem, soha senkit nem bántott, semmi rosszindulatot nem véltem felfedezni nála… Ahogy tudta, úgy élte az élnivalóját… Hány esténket töltötték be a róla mesélt „jópofa“ történetek, hányszor űzte el morcosságunk, szomorúságunk!“ * Punctul napilap, Cristian Teodorescu: „Nagy Jozsef, cunoscutul florar tîrgumureşean, autointitulat „ministru”, azi, 24 august 2015, la ora 18 a trecut la cele veşnice! Avea 56 de ani şi 13 copii. Mâine dimineaţă nu va mai striga pe vocea lui răguşită „Deşteptarea!” (Keljetek fel!) la Radio Gaga şi nici nu ne va mai îmbia cu buchetele lui de flori…Odihnească-se în pace!“ „A Jócka hangjából a felrázó valóság sugárzott. A hozzá hasonló emberek eltávozása üres foltot hagy az utcán, a boltban, a parkban.” A temetés költsegeit Kovács Erzsébet, Zilahi Enikő, Faar Jolán (volt osztálytársa), Arz Annamaria, a Vidámi család, Csomóss Benedek, Szabó Előd, Jakab Csaba, Tar Levente, Kovács Judit, Zimányi István, Fazekas Teréz, Nagy Levente, Nagy Edit, Zubor Éva, Nagy István, Vitus Árpád, Weinraub Judith, Dósa Vera, egy nevét elhallgató, kék pólós férfi, egy magát meg nem nevező kórhazi alkalmazott és jómagam álltuk. Köszönet jár a beszédéért és hogy egyáltalán elvállalta a szertartást Pál Atyának, a temetőtől Cristi úrnak, a sír megásásáert köszönet a rokonságnak, továbbá a Vili temetkezési vállalatnak a hozzáállást, a szállítást, fejfát és a kedvezményt, illetve a szüleimnek a ruhát, szalonnát és pálinkát. És külön köszönet jár Lázár Csabának, aki intézkedett Jócka temetése körül (ameddig nem szóltak bele mások). Zárómondatként újból Bakó Zoltán újságírótól idézek: „ő nem ment el, itt van velünk, az anekdotákban él mellettünk az idők és a világ végezetéig, hogy ez a világ legalább egy kicsit jobb legyen, mint amilyet ő élt meg mellettünk, és folyton csak kínálgat nekünk huconötbani-érő mosolyt.”
► Kakasi Mihály | Rádió GaGa, Vekker

Nyomj egy lájkot is, ha tetszett a cikk