Nehogy elnevesd magad!

Barátunk megelégeli, hogy teli a lakása svábbogarakkal. Mindenféle irtószert kipróbál, de nem válik be egyik sem. Végül kínjában elmegy a boszorkányhoz: – Boszi, teli a lakásom svábbogárral. Nincs valami klassz varázsigéd svábbogár ellen? – Van, fiam, van, de nagyon nehéz alkalmazni! – Mit nekem nehézség boszi, kérem a varázsigét! – Jól van fiam. Menj haza, állj ki a lakás közepére és teli torokból üvöltsd el magad, hogy “Rohadék svábbogarak, takarodjatok a büdös francba!” De ne felejtsd el fiam, nagyon fontos, hogy a varázsige alkalmazása közben nem szabad nevetni! – Kösz, boszi, örök hálám! Rohan haza a figura, beáll a lakás közepébe: – ROHADÉK SVÁBBOGARAK, TAKARODJATOK A BÜDÖS FRANCBA! És láss csudát, a lakás minden zegéből, zugából elősorjáznak a svábbogarak, és masíroznak kifelé az ajtón. A manusz tátott szájjal bámulja, ez már döfi! Ez aztán a varázsige! Már az utolsó svábbogár mászik át a küszöbön, amikor előbukkan egy öreg svábbogár, mankóval dergázik a menet után és cérnavékony hangon kiáltozik: – Várjatok meg! Várjatok meg! Barátunknak ez úgy tetszik, hogy leül a földre a röhögéstől. A mankós döbbenten nézi, majd felderül az arca és fürgén a küszöbhöz biceg és kiordít: – Srácok! Srácok! Gyertek vissza! Csak vicc volt!