Az első

Csekme Ferenc második feleségével és életben maradt gyermekeivel az 1930-as évek derekán.

Az 1860-ban született Csekme Ferenc lelkészt sem kímélte a sors.

Az első közeli hozzátartozó, akit a gernyeszegi lekész elveszített, az ikertestvére volt, még születésének napján. Szülei megérték ugyan az időskort, de 1900-ban feleségét, a 33 éves Muzsnai Antóniát ragadta el a halál. Újraházasodott, Pap Ilonát vette el nőül. Két hitvesétől  összesen 12 gyereke született, az utolsó 1912-ben. Ez az utolsó gyerek (akiről tulajdonképpen mostani cikkünk szól) viszont nem ismerhette meg testvéreinek többségét. Ebben a családban ugyanis az átlagosnál jóval magasabb volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Rakssányi Aranka, a marosvásárhelyi református elemi és polgári leányiskola igazgatónője az 1921 szeptemberében elhunyt Csekme Mártháról, a 11. gyerekről igencsak rendhagyó módon és fájdalommal teli hangon emlékezett meg az iskola értesítőjében.

De térjünk rá a tizenkettedik gyerekre, és meséljünk vidámabb történeteket… Elemi iskolába Gernyeszegen jár, aztán 10 évesen beköltözik a marosvásárhelyi Református Kollégium bentlakásába. Ebben az időben jelenik meg először sajtóban a neve, mégpedig az Ifjú Erdély nevű folyóirat szerkesztői üzeneteiben, 1925 tavaszán. Az első, áprilisi üzenet sajnálattal állapítja meg, hogy a télről írt költeményét egy kicsit későn juttatta el a laphoz, de dicséretet kap és biztatást, hogy küldjön még verset. A májusi üzenet még jobb érzésekkel tölthette el az ifjút, már csak azért is, mert sokkal közvetlenebb volt: „Pista, Pista, nekem nagy a gyanúm, hogy te hadat üzentél a helyesírásnak. Hozzá sem merek nyúlni az írásaidhoz, pedig mintha máskülönben nem is lennének olyan rosszak. Nem félsz, hogy elküldöm Adi bátyádnak, Franciaországba? Az »Ima«, mint ima, nagyon kedves”. (Az Ádám nevű fivér ebben az időben Franciaországban gyakorolta lelkészi hivatását.) Szép és ígéretes kezdet volt, de a szerkesztői üzengetéseknek ezzel vége is szakadt. Jó két évvel később viszont a Székely Naplóban megjelent egy olyan hír, amely már több örömöt szerezhetett (nem csak neki) és önbizalmát is erősítette.

Egyébként önbizalomból a megfelelő mennyiség állt Csekme István rendelkezésére, ami abból is látszik, hogy a sikeres érettségi után úgy döntött, megpróbálkozik a magyar diákokat köztudottan tárt karokkal váró kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem történelem-földrajz szakával.

1932-ben beiratkozott  a Református Teológiára is, s egyúttal az Avram Iancuról elnevezett egyetemi bentlkakásból átköltözött a Református Kollégium diákotthonába. 1934-ben elvégezte a történelem-földrajz szakot, és 22 évesen elkezdett tanítani a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban.

És itt most megállunk. Vásárhely egyik legnépszerűbb történelemtanáráról ez úgyis csak az első írásunk. Sok mindent hagyott maga után, és lánya, Kiss Csekme Márta annyi emléket mutatott, hogy az jóval több, mint amennyi egyetlen cikkbe belefér.

✍️ KEREKES SZILÁRD

A rovat ismertetőjét itt olvashatod >> Emlékek tanítókról és tanítóktól

A rovatban korábban megjelent írások:

• Nagyernye rajtol
• A munkatanítónő
• Eta néni
• A református leányiskola utolsó igazgatója
• „Csak egy kislány…”