A második

Gál Jenő gimnáziumi tanuló az 1890-es évek második felében – már akkor is tanított.

Szászvárosból 1897 januárjában szüleinek írt levelében büszkén írja: „Egy privát tanítványt kaptam, mégpedig a borbátvizi Balázs Jegyzőnek II. gymn. fiát, Károlyt aki csak 6 szekundával dicsekedhetik. Havonta 10 frtot kapok, és azonkívül atyja megígérte, hogy ha fia a vizsgát elégségessel teszi le, honoráriumképpen egy aranyórát ad.”

Nem biztos, hogy megkapta. Balázs Károly latinból és énekből elégtelennel zárta a tanévet, és bár a javítóvizsgán átment, a következő tanévbtől máshol folytatta tanulmányait. (Később megkomolyodott, és rendőrkapitány lett).

Gál Jenő 1880-ban látta meg a napvilágot Vajdahunyadon, édesapja Gál Sámuel itt volt református lelkész. 1898-ban érettségizett Szászvárosban, majd a következő évben beiratkozott a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre. Miután 1903-ban végzett, rövid pályafutása  során 3 református középfokú tanintézményben tanított többnyire latint, görögöt és magyart.

Először Székelyudvarhelyen volt helyettes tanár két éven keresztül, második munkahelye pedig 1908-tól a Szászvárosi Református Kún Kollégium lett, az az iskola, ahol érettségizett. A Kún Kocsárdról elnevezett dél-erdélyi tanintézmény a magyar nyelvű oktatás egyik fontos fellegvárának számított, román szemszögből nézve a magyarosítás egyik hídfőállásának. Ugyanis a kizárólag magyar tannyelvű iskolába meglehetősen sok román tanuló járt. Amikor Gál Jenő 1890-ben elkezdett itt tanulni, akkor a gimnáziumi tanulók több mint 30 százaléka volt román. 1910 körül  ez az arány már csak 10 százalék körül mozgott, ugyanakkor az elemi osztályokban a román gyerekek aránya enyhe növekedésnek indult, akadt olyan év, amikor elérte a 45 százalékot.

A szászvárosi ref. kollégium 1910/1911-es értesítőjéből (forrás: Arcanum)

A különböző osztályok létszáma jelentős mértékű eltérést mutatott. A felsőbb osztályokban általában jóval kevesebb diák járt. Gál Jenőnek  az 1890-es években, V-VIII. osztályban  (a mai 9-12 osztálynak felel meg) alig valamivel több mint 10 osztálytársa volt. A XX. század elején helyettes gimnáziumi tanárként már nem nagyon találkozott ilyen kis létszámú osztállyal. Az első gimnáziumi osztályba már a 19. század végétől több mint hatvanan iratkoztak be, ezért ezen az évfolyamon 2 párhuzamos osztály indult, melyeket aztán a következő évben mindig összevontak. Gál Jenő háromszor volt az I. a osztály osztályfőnöke (Vagyis minden évben új osztályt bíztak rá, ami nem volt szokatlan abban az időben.) 

Az iskola értesítőiből az derül ki, hogy Gál János példamutató diák volt. Többször kapott könyv- és pénzjutalmat. Hegedülni tanult, tagja volt az iskola kórusának. Az Arany János önképzőkör könyvtárosaként is tevékenykedett.

Tanárként minden évben tanított latint (ezt heti 4-6 óra volt akkoriban a gimnáziumi osztáyokban), ezenkívül magyart, görögöt, görögpótló irodalmat, és az egyik évben földrajzot meg matematikát is a saját osztályának. Diákjait kirándulni vitte, egy alkalommal 5 napra. Volt a szegény tanulók könyvtárának kezelője, segédfelügyelő a bentlakásban (valószínű itt is lakott).

A magyar kormány komoly anyagi hozzájárulásának köszönhetően 1910 őszén új iskolaépületet kapott az intézmény

A diákok számának folyamatos növekedését akarhatta megállítani az iskola fenttartója, amikor az 1913/1914-es tanévtől a nem református tanulók szüleitől beiratkozáskor 20 korona „fenntartási illetéket” kért, ami szegényebb román családoknak egy komolyabb kiadást jelentett. Erdély Romániához kerülése után, az új hatalom visszavágott.  „Rekvirálta” az egyház tulajdonában lévő épületet és az újonnan létrehozott Aurel Vlaicu román tannyelvű líceumnak adta. Ennek az iskolának a honlapján ma az áll, hogy a Református Kún Kollégium 1925-ben azért szűnt, mert nem volt elég magyar tanulója. Arról viszont nem tesz említést a honlap, hogy a magyar iskolák ellehetetlenítése céljából hoztak egy olyan törvényt, mely kimondta, hogy egyházi iskolákba nem járhatnak más felekezethez tartozó diákok.

 Gál Jenőnek mindezeket már nem kellett átélnie. Egyrészt azért, mert még 1912-ben 10 pályázó közül őt találták a legalkalmasabbnak a hajdúböszörményi Református Gimnázium egy megüresedett rendes tanári állására. Ezt követően még nyáron feleségül vette a nála 10 évvel fiatalabb Kakasy (Kakasi) Irmát, akinek édesapja, Kakasy Márton a Marosvásárhelyhez közeli Nagyteremiben volt református lelkész.

A fenti, Hajdúböszörményben készülhetett  képen két testvér látható férjeikkel. Bal oldalt Kakasy Gizella, mögötte Spániel Vince (akkor, hajdúnánási, később marosvásárhelyi tanár), jobb oldalt Kakasy Irma, a háta mögött Gál Jenő. Kettőjük első gyermeke, az 1913-ban született Lili nagynénje ölében van.

1914-ben Gál Jenőt behívták katonának, de sokáig csak irodai munkát végzett Gyulafehérváron. 1915 elején kivezényelték az oroszok által szorongatott Galíciába. 1915 márciusában elesett a Monarchia legjelentősebb erődje, Przemysl, májusban pedig több mint száz kilométerrel nyugatabbra, egy kis lengyel település, Brzostek közelében elesett Gál Jenő szakaszvezető is.

Halála után 4 hónappal született meg, második gyermeke, Joli. Ezt követően, leszámítva azt az időszakot, amikor 1918-ban az özvegy postamester volt Báznán, és azt amikor amikor a gyerekek Hollandiában töltöttek nevelőszülőknél, Irma, Lili és Joli Nagyteremiben éltek. Egészen addig, míg férje elvesztése után 12 évvel az özvegy hozzáment Nagy Géza nyárádgálfalvi körjegyzőhöz. 

Gál Jenő lányai: Joli és Lili (Ilona) az 1930-as években

Gál Jenő második lánya, Jolán 1929-ben végezte el kitűnő eredménnyel a Szentgyörgy utcai református leányiskola 7-ik osztályát. A két világháború közötti időszakban a román állam nem tette lehetővé, hogy a magyar lányok Marosvásárhelyen és környékén anyanyelvükön középfokú oktatásban részesüljenek, ezért a kolozsvári református leánygimnáziumba iratkozott be, és 1933-ban sikeresen leérettségizett.

Gaál Jolán és II. Károly román király (érettségi oklevél részlete)

De addig még történt valami nagyon fontos. A vonaton összeismerkedett egy gernyeszegi születésű kolozsvári egyetemistával, akinek felmenői között szintén volt református lelkész. Csekme Istvánról van szó, akinek családjáról és fiatal koráról Az első címet viselő cikkünkben írtunk.

Megőrzött leveleik szerint 1932-ben elég jól ismerték már egymást, mert szeptemberben a leendő történelemtanár megjegyzi, hogy az a kép, amit legutóbb Joli küldött neki, az összes közül a legjobb. Ekkor még magázták egymást, sőt, még 1934 februárjában is, 1935-ben már nem. 1937-ben pedig összeházasodtak, majd Csombordra költöztek, mivel Csekme István  az itteni gazdasági iskolában tanított. A családi iratok és fényképek rendezése (a Gál Jenővel kapcsolatosak is) nagyrészt neki köszönhető. Így ennek az írásnak a megszületése is.

Gaál Jolán (1915-2006) és Csekme István (1912-1999) Nyárádgálfalván

✍️ KEREKES SZILÁRD

A rovat ismertetőjét itt olvashatod >> Emlékek tanítókról és tanítóktól

A rovatban korábban megjelent írások:

• Nagyernye rajtol
• A munkatanítónő
• Eta néni
• A református leányiskola utolsó igazgatója
• „Csak egy kislány…”
• Az első
• Utazások Jánosy Samuval