Kecskékkel csökkentenék a dalmáciai erdőtüzek kockázatát

Fotó: Cropix | Bozidar Vukicevic via Tportal.

Szokatlan, de hagyományos módszerrel próbálnák mérsékelni a horvát tengerparti térséget sújtó erdő- és bozóttüzek veszélyét: kecskéket vetnének be a sűrű növényzet visszaszorítására. A természetes „bozótirtók” olyan meredek és sziklás területeken is dolgozhatnak, ahová a munkagépek nehezen jutnak el.

A kecskék legelés közben nemcsak a füvet, hanem a gyomokat, bokrokat és fiatal növényeket is elfogyasztják. Ezzel csökkentik azokat a száraz növényi részeket, amelyek a forró, csapadékmentes nyári hónapokban könnyen meggyulladhatnak és elősegíthetik a lángok gyors terjedését. A módszer különösen a dalmáciai karsztvidékeken lehet érdekes, ahol a terep miatt a gépi növényzetirtás sok helyen nehezen kivitelezhető.

A kecskék egykor a dalmáciai táj szerves részét képezték, állományuk azonban jelentősen visszaesett azután, hogy 1954-ben az akkori jugoszláv hatóságok korlátozták, majd gyakorlatilag betiltották tartásukat. Az intézkedés célja az erdők védelme volt, mivel a túlzott legeltetést az erdős területek károsodásának egyik okaként kezelték.

Azóta a térségben több tényező is hozzájárult a bozótosodáshoz. A falvak elnéptelenedése, a hagyományos mezőgazdasági tevékenység visszaszorulása, a földhasználat átalakulása és az egyre szélsőségesebb időjárás egyaránt növeli a tűzveszélyt. A szervezett kecskelegeltetés ezért egy régi gazdálkodási forma korszerű, tűzmegelőzési célú alkalmazása lehetne.

A szakemberek szerint azonban az állatok legeltetése csak kiegészítő megoldásként jöhet szóba, és szigorúan ellenőrzött körülmények között kellene alkalmazni. Meg kell határozni, hogy hol, milyen időszakban és mekkora állománnyal lehet legeltetni, hogy az állatok ne okozzanak károkat a talajban vagy az értékes növényzetben. A horvát szabályozás már lehetőséget ad bizonyos állami erdőterületek legeltetési célú bérbeadására, így a módszernek jogi akadálya sincs.