A református leányiskola utolsó igazgatója

A Maros jegén, a gát fölött.

Takács Károly (1899-1967) történelemtanár, iskolaigazgató 1943 tavaszán úgy érezhette, hogy pályája csúcsán van.

Amikor 1940 szeptemberében Észak-Erdély visszatért, a Szentgyörgy utcai leányiskolában megszűntették a négy polgári osztályt, vagyis az 5-8. évfolyamot. A Vár sétányon viszont létrejött a nyolc évfolyamos református leánygimnázium, és a polgári leányiskola tanárai ezután itt tanítottak. Ez így maradt 1942 után is, amikor a leánygimnázium működtetését átvette a magyar állam, a református egyház pedig újból létrehozta a polgári leányiskolát, ahova új tanárokat kellet felvenni. Közülük szinte mindegyik a korábbi „csonkaország” területéről érkezett, de többnyire erdélyi származásúak voltak.

Az új igazgató Takács Károly lett, aki a háromszéki Kökösön született lelkészcsaládban 1899-ben. Nem csak édesapja, id. Takács Károly, hanem édesanyjának, Kiss Ilonának apja, sőt nagyapja is református lelkész volt.

Az 1916-os román betöréskor Takács család is elmenekült Erdélyből, de a következő évben visszatértek, és Károly 1917 tavaszán befejezte tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Miután sikeresen letette a tanítói vizsgát, az iskola értesítője szerint besorozták, és hadbavonult.

Első gyerekének, Takács Szabolcsnak viszont nincsenek emlékei arról, hogy édesapja mesélt volna a nagy háborúban való részvételéről.  A később összeállított romániai munkakönyve szerint pedig 1917 őszétől már Nyírbátorban tanított egy felekezeti elemi iskolában, valószínűleg a református népiskolában, amely ebben az évben hirdetett meg egy tanítói állást. 1930-tól ugyanezen a településen már a községi polgári leányiskolában találjuk, ahol földrajzot, történelemet, tornát és karéneket oktatott. 1934-től a berettyóújfalui református polgári leányiskola igazgatója lett.

Valószínű, itt ismerkedett meg a nála 16 évvel fiatalabb, Székesfehérvárról származó Petrik Sárával, aki 1939-ben lett az iskola alkalmazottja. Amikor 1942-ben Marosvásárhelyre jöttek, már fiatal házasok. 6 évig dolgoztak együtt a Szentgyörgy utcai leányiskolában. A világháború idején Károly főleg történelmet oktatott, Sára pedig magyart és németet.

Az első év rendkívül biztató volt. Az iskolába, a magántanulókat nem számítva, majdnem háromszázan iratkoztak be, köztük 64 olyan lány, aki előzőleg a szigorúbb követelményeket támasztó gimnáziumba járt. Takács Károly bizonyára azt érezhette, hogy pályája csúcsán van, eddig ez volt a legnagyobb iskola, ahol tanított. (Összehasonlításképpen: a berettyóújfalui polgári leányiskolában a tanulók létszáma ugyanekkor – magántanulók nélkül – 170 volt).

A tanév legjelentősebb eseménye Kacsóh Pongrác János vitézének a bemutatása volt, amelyet az intézet növendékei 1943 májusbán, két estén át a Kultúrpalota nagytermében játszottak el  a város közönségének, majd kilenc egymást követő délelőttön  a marosvásárhelyi és a környező falvak diákságának. A Reggeli Újság és a Székely Szó lelkes hangvételű cikkekben írt a felkészülésről, majd a bemutatóról. Volt miért.

Az előadás során, amelyben a 27.  honvéd gyalogezred zenekara is fontos szerepet kapott, 300 diáklány fordult meg a színpadon, Pestről kölcsönkapott pazar jelmezekben. A darab betanításában az igazgató feleségének is fontos szerepe volt. Hogy mennyire kellemes emlék volt számára mindez, mutatja az is, hogy évekkel később is gyakran énekelgette gyerekeinek a János vitéz dalait.

Az 1943/1944-es tanév gyorsan suhant el. A háború alakulása miatt már eleve későn kezdődött, novemberben, a német megszállás pedig még tovább kurtította. Március 20-án még megemlékeztek az iskola tornatermében Kossuth Lajos halálának 50. évfordulójáról, aztán március 29-e és április 5-e között lefoglalták az iskola épületét a katonaság számára, „átvonulási szállás” céljából. 30-án a diákok két hetes tavaszi szünetet kaptak, de már a következő napon közölték a rádióban, hogy április elsején véget ér a tanév.

A következő iskolai év november végén kezdődött el Marosvásárhelyen. Ekkor a Takács házaspár már nem tartózkodott Vásárhelyen. Első gyerekük, Szabolcs november elején született meg Budapesten, de a családnak még a ostrom megkezdése előtt sikerült elmenekülnie a fővárosból.

A háború után visszatértek Marosvásárhelyre, és tovább tanítottak a református leányiskolában. Ott is laktak, a szolgálati lakásban, egészen addig, amíg a kommunista diktatúra meg nem szüntette az egyházi iskolákat.

A Református Leányiskola növendékei 1947-ben.

Ezt követően Takács Károly még tanított egy rövid ideig a Szentgyörgy téri általános iskolában, ahol fiának is volt osztályfőnöke, aztán nyugdíjba vonult. Az időközben öttagúvá gyarapodott család éveken át a Munkás utcában lakott. A házuk előtt készült az a kép, amelyen a már idős Takács Károly (az oszloptól balra) Csekme István történelemtanárral látható.

1965-ben a család kivándorolt, Szentesre költöztek. Takács Károly leszármazottai ma Magyarországon élnek, a legtöbben Szegeden és Budapesten.

✍️ KEREKES SZILÁRD