Budapesten vendégszerepel a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház decemberben bemutatott Elżbieta Chowaniec: Gardénia című nagysikerű előadása április 3-án, 19 órától lesz látható a budapesti Szkéné Színházban.

“A gardénia kényes virág. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú virágok nyílnak. Meglehetősen embert próbáló növény – valósággal kiköveteli a meleg nappalokat és a hűvös éjszakákat. Sajnos nagyon érzékeny és nehezen gondozható. Elvirágzás után nehezen lehet rávenni újabb virágzásra.” Elżbieta Chowaniec fiatal lengyel drámaíró 1982-ben született Krakkóban. Varsóban újságírást, majd Lodzban forgatókönyvírást tanult. Foglalkozott filmgyártással, újságírással és színházzal is. A Gardénia első drámája, mely négy nőről, négy egymást követő generációról, egy családról, a huszadik századról, és ezek viszonyáról szól. Az izgalmas és rendhagyó dramaturgiájú darabban megjelenő szereplők egyszerre kislányok, kisasszonyok, hölgyek, némberek, tündérek, boszorkányok, hercegnők és koszos cselédek, elvirágzott prostituáltak és kényeskedő dámák. Lányok, asszonyok, akik éhesek, akik vágyakoznak, verekednek, mocskolódnak, ölelkeznek, üvöltenek, sírnak, keringőznek. Koltai M. Gábor rendezésében az előadás nézői négy női generációt láthatnak Krakkóból, Lengyelországból, Közép-Európából. Egy szelet közép-európai történelmet; ötven év pokoljárását, újra meg újra fellobbanó és kifakuló álmokat, keretbe töréseket, falnak rohanásokat, felröppenéseket és elvérzéseket. A Gardéniában mint egy görög tragédiában, úgy örökíti nemzedékről nemzedékre sorsát egy sajátos női vérvonal. A darabban kirajzolódik négy portré – mögöttük egy kontinensdarab. Bőröndjükben a történelem, bennük az örök, egyszerre iszonyú és mégis csodálatos Nő. A budapesti előadást követően április hónapban a temesvári nézők kétszer is megtekinthetik Elżbieta Chowaniec: Gardénia című előadását: április 13-án és 20-án 19 órától a színház stúdiótermében. Egy nappal később, azaz április 4-én, 15 órától a IV. BÁBÚ Fesztivál keretén belül, a Budapest Bábszínházban mutatja be a temesvári társulat a Karel Čapek nyomán készült Vagabondó című bábelőadását. A BÁBU Fesztivál negyedik éve mutatja be izgalmas, új utakat kereső társulatok munkáját a magyar fővárosban. Április 3. és 5. között több olyan produkció szerepel a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódó programban, amely Budapesten első alkalommal látható. A temesvári bábosokon kívül az eszéki (Horvátország) Branko Mihajlević Gyermekszínház, a veszprémi Kabóca Bábszínház, a budapesti Hepp Trupp Családi Bábszínház és a Bábrándozó Társulat bábosai mutatnak be egy-egy előadást, a miskolci Csodamalom Bábszínház és Fabók Mancsi Bábszínháza, pedig egy koprodukcióval érkezik a fesztiválra. Az Amor omnia című előadás sikerét követően ezúttal a két rendező, Zheni és Peter Pashov a színház bábtagozatával dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye a Vagabondó című produkció, amely Karel Čapek A jólnevelt rabló című meséje alapján készült és Peter Pashov színpadi változataként lett bemutatva. Az előadásban fellépnek: Bonczidai Dezső, Nagy Sándor, Páll Gecse Ákos és Vass Richárd. Rendezőasszisztens: Kedves Emőke. Zene: Cári Tibor. Kivitelező: Albert Alpár. Karel Čapek meséjének története – mely napjainkban különösen aktuális – egy fiatalról szól, akit rettegett rabló édesapja már egészen kicsi korától kolostorban neveltet. A felcseperedett finomlelkű, jólnevelt ifjú apjának halálos ágyánál ígéretet tesz arra, hogy folytatja a családi hagyományt, és belőle is rabló lesz, a feladat azonban túlságosan nehéznek bizonyul a naiv Vagabondo számára, így többször válik kifosztottá, mint fosztogatóvá, de ez nem tart örökké. Kit nevezhetünk rablónak és mit jelent egyáltalán rablónak lenni? – teszik fel a kérdést az alkotók. Zheni és Peter Pashov a szófiai Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémia professzorai, továbbá a szófiai Atelie 313 Bábszínház irányítói. Számos külföldi meghívásnak tettek eleget: dolgoztak Horvátországban, Szerbiában, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban is. Mindkét rendező nagyban hozzájárult a bolgár bábszínház megújulásához, új formájú és típusú bábjaikkal, különleges fény- és árnyjátékaikkal, melyekben a hangsúly az ember és különböző tárgyak viszonyán van, egyedi stílust dolgoztak ki. Diákjaikkal tíz-tizenöt éve kísérleteznek ezen a téren és ennek eredményeképp sikerült kidolgozniuk az úgynevezett „vizuális, szegény színházat”, melynek alapvető feltétele, hogy kevés díszlet és kellék látható a színpadon, a hangsúly az egyszerűségen és a látványon van. közlemény