VÉLEMÉNY. Kösz, hogy zsidóztatok!


A FIFA döntése egyvalamire jó: meg kell tanulnunk, hogy a dolgoknak következményeik vannak. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem hunyhat szemet a lelátók felett, és kénytelen lesz megakadályozni, hogy a magyar-izraeli meccshez hasonlók történhessenek, mert megint rosszul fog járni.

Kezdjük az ügy könnyebbik részével. A FIFA keddi döntése – melynek keretében a magyar és a bolgár labdarúgó szövetséget is kemény büntetéssel sújtotta szurkolói rendbontás miatt – maradéktalanul megmutatta, hogy a nemzetközi labdarúgó-szövetség komolyan gondolja a rasszizmussal és idegenellenességgel szembeni zéró toleranciát. Nem ez az első eset, hogy valamelyik szövetség szurkolóinak viselkedése miatt kerül bajba, még akkor is, ha joggal érezhetjük azt, hogy méltánytalan a döntés: elvégre egy nyamvadt barátságos meccsen zsidózó pár hülye miatt az egyértelműen legfontosabb vébéselejtezőnket kell zárt kapuk mögött játszanunk. Arról nem is beszélve, hogy ezt a meccset azok ellen a románok ellen vívjuk, akik ellen talán kevésbé kiélezett helyzetben is meglett volna a telt ház (a bolgárokat jóval kevésbé fogja hazavágni, hogy Máltát üres nézőtér előtt kell legyőzniük). Ez pedig nem kis pech. Mégis, a FIFA döntése egyvalamire biztosan jó: meg kell tanulnunk, hogy a dolgoknak következményeik vannak. A Magyar Labdarúgó Szövetség többé nem hunyhat szemet a lelátók felett, és a saját érdekében kénytelen lesz megakadályozni, hogy a magyar-izraeli meccshez hasonlók történhessenek máskor, mert megint rosszul fog járni. Lehet a döntés igazságosságát vitatni, lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, akár meg is lehet sértődni, de vannak dolgok, amiket a világ komolyabban vesz, mint mi, magyarok. Vagy elfogadjuk ezt, vagy visszaléptetjük a válogatottat, legalább egy-két kudarcélménnyel kevesebb. Ez utóbbi nyilván nem opció, viszont a szabályokat be kell tartani és kész. Annál is inkább, mert ezen a szinten már nem úgy mennek a dolgok, hogy az igazságügyminiszter azzal intézi el az ügyet, hogy nem ért a focihoz. A labdarúgás társadalmi megítélése óriásit javult az elmúlt két évtizedben, ám a futballszurkolókat a mai napig sokan fasiszta, soviniszta csőcseléknek tekintik, és látható, hogy a FIFA és az UEFA mindent megtesz, hogy megtisztítsa a sportág imázsát. A két szövetség vezetőjét, Sepp Blattert és Michel Platinit csak egy dolog érdekli: száműzni a pályákról az összes olyasmit, ami ezeket a régi előítéleteket erősíti. Nekik nem feladatuk, hogy a döntéseik társadalmi következményein rágódjanak, így például azon, hogy a mostani határoztat vajon valóban visszaszorítja-e az antiszemitizmust a magyar szurkolók körében. Egy céljuk van, a stadionokból tűnjön el minden, ami esetleg árnyalja a családbarát, felvilágosul futballról elterjesztett képet, és így elijesztheti a szponzorokat. Hogy Magyarországon kiknek a malmára hajthatja a vizet, hogy zsidószervezetek feljelentésére teszik zártkapussá a legfontosabb selejtezőnket, azt pont rajtuk naivitás számon kérni. Azt sem én írom le először, hogy nem a labdarúgást minősítik a stadionokban történtek. Ugyanúgy, ha sikerül eltüntetni a focipályákról a rasszista, idegenellenes, antiszemita bekiabálásokat, az nem azt fogja jelenteni, hogy a társadalomban már nincs igény ezekre. Eltűnik viszont szép lassan a futball szelep jellege, amely évtizedeken át hozzá tartozott. Különösen igaz ez a válogatott meccsekre, amelyek gyakorlatilag egyedüli terepül szolgáltak azon indulatok levezetéséhez, melyek kevésbé szerencsésebb korokban még háborúkat robbanthattak ki. Aki volt már kint magyar-román válogatott meccsen, az pontosan tudja, mivel járt ez. Nem, valóban nem olyan a légkör, hogy mondjuk szívesen kivinném oda a barátnőmet, de a helyzet az, hogy nem is akarom kivinni. A futballpályákon ugyanis hagyományosan csúnyán beszélnek az emberek, primitívségeket kiabálnak – gyakran a politikai korrektség határain bőven túlmenőeket -, és akit ez zavar, menjen inkább hangversenyre. Mivel idehaza tényleg a kutya sem jár már rendszeresen meccsre, Magyarországról nem feltétlenül látszik, hogy külföldön mennyire megváltozott a futballt körülvevő közeg. Vegyük például az angol Premier League-et: először csak az állóhelyeket szüntették meg, aztán a jegyárakat emelték fel iszonyatosan, majd eljutottak oda, hogy a biztonsági kamerák felvételei alapján indít nyomozást a rendőrség, ha akár csak egy hülye is gorillát utánozva gúnyolja a fekete játékosokat. Nem csoda, hogy a legjobb angol csapatok stadionjai inkább színházat idéznek, nem pedig futballpályát. Mi ehhez képest még elég messze vagyunk attól, hogy a lelátók közönsége összecserélhető legyen az Operaházéval. De ne legyen kétségünk, a folyamat fokozatosan át fog gyűrűzni. A cél önmagában szép dolog: ne lehessen gyűlöletkeltő, idegenellenes rigmusokat kiabálni, és ne bántódjon meg senki. A probléma csak az, hogy a futballszurkolói kultúra lételeme a másik megbántása, és ez így volt száz éve is. A szurkolás ezzel jár: a másik fél ugratásával, kigúnyolásával, becsmérlésével. Legalábbis járt eddig, mert ha a FIFA következetes, előbb vagy utóbb eljut oda, hogy a “ki nem ugrál, büdös román, hej-hej!” rigmus után is büntetnie kell, pedig enélkül nincs magyar-román válogatott meccs – hacsak nem zárt kapuk mellett -, és biztos megvan ennek a romániai megfelelője is. Ráadásul bizony nem csak egy szűk kisebbség szokta kiabálni. Ma még csúfolhatják a Chelsea jelenlegi és a Liverpool egykori spanyol edzőjét, Rafa Benitezt dagadt spanyol pincérnek a Manchester United szurkolói, de egy-két év, és az ilyenfajta humor is el fog tűnni a lelátókról. Erre joggal lehet kérdezni, hogy hol van a humor abban, hogy az izraeli himnusz közben bekiabáljuk, hogy mocskos zsidók, és iráni zászlót lobogtatunk, esetleg az Auschwitzba induló vonatról énekelünk. Jóval nagyobb probléma az, hogy nálunk távolról sem csak futballmeccseken lehet ilyen rigmusokat hallani, és ha a stadionokból el is tűnnek ezek a hangok, attól még száz másik helyen fognak előtörni újra. Lehet, hogy a labdarúgás imidzsét sikerül egyszer megtisztítani, de a feszültségek attól még ugyanúgy megmaradnak. A jelek szerint azonban Európában egyelőre csak a tüneti kezelés a fontos. A vesztes pedig – ahogy most is – a futball lesz. komment.hu | Inkei Bence

Nyomj egy lájkot is, ha tetszett a cikk!