Amikor a vonat hajóra szállt

Fotó és forrás: Știați că?

A 19. század végén a transzszibériai vasút építői hatalmas természeti akadályba ütköztek: a Bajkál-tó télen vastagon befagyott, nyáron pedig szinte lehetetlen volt gyorsan megkerülni. A problémára végül egy merész, korát messze megelőző megoldás született: egy olyan gőzhajó megépítése, amely teljes vasúti szerelvényeket is képes volt átszállítani a tavon.

Az SS Baikal névre keresztelt óriáskompot a brit Armstrong Whitworth hajógyárban, Newcastle-ben építették meg. Mivel a hajó rendeltetési helye Szibéria belsejében volt, vízi úton nem lehetett odajuttatni, ezért az elkészült szerkezetet teljesen szétszedték. Minden egyes elemet gondosan megszámoztak, majd csomagolás után hosszú, több ezer kilométeres útra indítottak.

A szállítás megszervezése példátlan logisztikai feladatnak bizonyult. A mintegy hétezer alkatrész először tengeren jutott el Szentpétervárra, onnan vasúton a pálya végéig, végül pedig lovak vontatta szánokon haladt tovább a befagyott szibériai utakon. A hatalmas kazánok különleges szánokat és egész lófogatok erejét igényelték, hogy átvonszolják őket a havas tajgán.

A Bajkál partján fekvő Listvjankában rögtönzött hajógyárat alakítottak ki, ahol az alkatrészeket újra összeillesztették. A munka több mint két évig tartott, és brit mérnökök, valamint orosz munkások szoros együttműködésére volt szükség. Amikor 1899-ben végre vízre bocsátották a hajót, az SS Baikal a birodalom egyik legnagyobb és legkorszerűbb vízi járművének számított, elektromos világítással és kényelmes utaskabinokkal.

A komp teherbírása a korszak mércéjével rendkívüli volt: egyszerre akár 25 megrakott tehervagont is szállíthatott. A vagonokat közvetlenül a fedélzetre épített síneken tolták be a hajó belsejébe, miközben több száz utas számára is biztosítottak helyet. Mozdonyokat is átvitt a tavon, igaz, ezeknek könnyűnek kellett lenniük, vagy részben szét kellett szerelni őket a stabilitás érdekében.

A zavartalan forgalom biztosítására egy kisebb testvérhajó, az SS Angara is szolgálatba állt, amely utasokat és árut szállított. A két hajó együtt teremtette meg a vasúti összeköttetést Port Baikal és Miszovaja között, a 73 kilométeres átkelés pedig kedvező időjárás esetén nagyjából négy órát vett igénybe, és napokkal rövidítette le a transzszibériai utazás idejét.

A hajók szerepe 1905 után háttérbe szorult, amikor elkészült a rendkívül költséges, sziklába vájt Circum-Bajkál vasútvonal, ám tartalékként továbbra is fontos szerepet játszottak. Az SS Baikal a polgárháború idején tűzvészben pusztult el, míg az SS Angara fennmaradt, felújították, és ma Irkutszkban múzeumhajóként idézi fel a gőzhajózás korát és az emberi mérnöki leleményességet.