A harmadik

Cikk egy iskoláról és egy tanárról. Történetük majdnem egy évtizedig volt közös.

1940. szeptember 1-jén összeült a marosvásárhelyi kereskedelmi fiúlíceum tanári kara. Gheorghe Târnoveanu igazgató zokogástól elcsukló hangon közölte kollégáival, hogy az intézet megszűnik, néhány napon belül át fogja adni azt a magyar hatóságoknak. Az értekezlet után a tanárok kettő kivételével távoztak az iskolából. Zöld Gábor és Farczády Elek, amikor egyedül maradtak, könnyezve ölelték meg egymást, „ujjongó lélekkel ünnepelve a magyar feltámadást” – olvashatjuk az iskola 1941-es értesítőjében, a Csekme István és Farkas Jenő által írt történeti visszapillantásban. 

Az Állami Polgári Fiúiskola épületének Bem térre néző főhomlokzata és az Apafi utcai szárny az 1940-es években. Ide jártak a Felsőkereskedelmi Iskola diákjai a leghosszabb ideig.
Forrás: marosvasarhelyikepeslapok.ro.

Marosvásárhelyen  1907-ben jött létre a három évfolyamos, magyar tannyelvű városi felsőkereskedelmi iskola, kezdetben csak fiúosztályokkkal. Az eslő tanévben az iskola egyetlen osztályát még a Polgári Fiúiskola épületében helyezték el. A következő tanévtől a korábbi városháza termeit is használták, 1910 őszétől pedig már a katolikus legényegylet régi helyiségeiben is voltak osztályok. 1911 őszén ott, ahol az Apafi utca a Bethlen Gábor utcába torkollik, végül felavathatták az iskola saját épületét.

A Felsőkereskedelmi Iskola épülete az Osztrák-Magyar Monarchia korában.
Forrás: marosvasarhelyikepeslapok.ro.

Az első világháború idején viszont az egész intézményt áthelyezték a Kultúrpalotába, mivel az iskolalépületetet át kellett adni egy hadikórháznak – a háború után pedig az Unirea nevezetű román tannyelvű leánylíceumnak. A kereskedelmi iskola fiú osztályait a román hatóságok átköltöztették az egykori állami polgári fiúiskola épületébe (a mai Papiuval szemben), és az 1920-as években felszámolták a magyar tagozatot. A magyar nemzetiségű tanárokból 1940-re már csak kettő maradt.

1940 őszén a marosvásárhelyi magyar katonai parancsnokság rohamtempóban látott hozzá az iskolahálózat újjászevezéséhez, és ismét létrehozták a magyar tannyelvű, most már négy évfolyamos kereskedelmi iskolát. Ez az iskola lesz Csekme István tanári pályafutásának harmadik állomása, cikkünk pedig a harmadik azok közül, amelyek részleteket tartalmaznak a neves történelemtanár életrajzából. (Köszönet érte Kiss Csekme Mártának).

Csekme Istvánnak ez a még Enyeden készült képe került a marosvásárhelyi új személyi igazolványába

Csekme István a tanítást a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban kezdte, aztán két év után a csombordi gazdasági iskolában folytatta. 1937-ben nőül vette Gaál (Gáll) Jolánt, 1938 tavaszán megszületett első lánya, Márta (Mártuska), majd 1940 nyarán a második, Jolán (kicsi Joli). Tíz nappal a második lány születése után a család hirtelen felkerekedett és Marosvásárhelyre költözött. Történt ez a második bécsi döntés kihirdetése után és a magyar csapotok bevonulása előtt.

Mártuska és kicsi Joli magyar állampolgárként

Ebben a tanévben Vásárhelyen nem a megszokott időben kezdődött a tanév. Amikor a városi katonai parancsnokság október 12-én Csekme Istvánt kinevezte tanárnak a kereskedelmi iskolába, akkor még nem volt világos, hol fog működni az iskola. Az ünnepélyes megnyitóra három nap múlva a Polgári Fiúiskola egyik nagyobb tantermében került sor. A Magyar Hiszekegy után Farczády Elek megbízott igazgató beszéde következett, Nagy Matild I. osztályos leánynövendék szavalt, aztán felhangzott a Himnusz, majd a diákok kint az udvaron elvonultak a nemzeti zászló előtt.

Az oktatás végül a volt Papiu Fiúlíceum épületében kezdődött el (ami eredetileg állami felsőbb leányiskolának épült még az Osztrák-Magyar Monarchia idején), és a tanítóképző is ide került. Csekme István az első tanévben heti 10 órában tanított földrajzot és 6 órában történelmet, ezen kívül osztályfőnöke volt a második osztálynak. Aztán osztályfőnöke lett a kereskedelmi tanonciskola  egyik fiúosztályának is, amelyet ideiglenesen szintén a  Bem téri épületben helyeztek el. A tanonciskola diákjainak heti 10 órájuk volt, és csak áprilisban és májusban jártak iskolába. Csekme István történelmet, földrajzot és áruismeretet tanított nekik.

Az iskola Bem térre néző főhomlokzata az 1940-es évek első felében.
Forrás: marosvasarhelyikepeslapok.ro.

A marosvásárhelyi magyar tannyelvű kereskedelemi iskola története 1940-ben nem ott folytatódott, ahol az első világháború utáni impériumváltáskor abbamaradt, és nem csak azért, mert nem kapta vissza eredeti épületét.

A diákok etnikai összetétele eltérően alakult a két „magyar világban”. Míg az 1915/1916-os tanévben a fiúosztályok tanulóinak kb. fele viselt nem magyar családnevet, negyedszázaddal  később, a 25-40-es létszámú osztályokban alig néhány diák esett ebbe a kategóriába. A tanulók vallási hovatartozásáról a dualizmus idejéből nincs kimutatás az iskola értesítőiben, de feltételezhető, hogy igen jelentős lehetett a zsidó tanulók száma. (A katolikus gimnáziumban arányuk meghaladta a 17 százalékot 1915-ben, valószínűleg ennél nagyobb volt az felsőkereskedelmi iskolában). Ezzel szemben 1940-ben a zsidó tanulók számát korlátozták a Magyarországhoz visszacsatolt területek iskoláiban is, 6 százaléknál többen nem lehettek egy tanintézményben (kivéve természetesen a zsidó felekezeti iskolákban). Aztán más iskolákhoz hasonlóan a kereskedelmi iskolában is megkezdődött teljes kiszorításuk úgy, hogy a következő években új izraelita diákot sem az induló, sem a már meglévő felsőbb osztályokba nem vettek fel. A magyarországi deportálások idején már egy zsidó tanulója sem volt az iskolának.

Egy érdekesség: Csekme István osztályában két zsidó származású diák volt. Az egyik közülük az az 5 nyelven beszélő Blum Leó, aki 12 évesen levélben kérte névrokonát, Leon Blum francia miniszterelnököt, hogy vigye ki Párizsba, mert ott szeretne továbbtanulni. A korabeli újságok indézték a levelet, és a miniszterelnök kabinetfőnökének udvarias elutasítását tartalmazó választ is. Blum Leó később túlélte Auschwitzet és Dachaut, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol fogorvosként dolgozott, és 2024-ben 99 évesen hunyt el.

A „kis magyar világban”, olyan tantárgyakat is oktattak a kereskedelmi iskolában, amelyek a dualizmus idején hiányoztak: ilyen volt honvédelmi ismeretek és a román nyelv. Csekme István mind a kettőt tanította, az előbbit az 1942-1943-as tanévben, az utóbbit a következőben. És ott volt természetesen a leventeoktatás…

Valamilyen leventetevékenység alkalmával készült fotó a Református Kollégium előtt

További különbségek:  az 1940-es években több kirándulást szerveztek a diákoknak, mint az első világháború idején, jóllehet ezek többnyire egynaposak voltak. A tanárok vakációkban továbbképzésekre jártak. Csekme István 1941 nyarán a balatonlellei népművelési vezetőképző tanfolyamon vett részt, a következő évben 5 hetes leventeképző tanfolyamon Békéscsabán, 1943 januárjában négyhetes szaktanári tanfolyamon, ugyanezenen év decemberében pedig leventeparancsnoki tájékoztató tanfolyamon. 

A kereskedelmi iskola tanárai. Elöl, balról: Csekme István, Agyagási Piroska, Farkas Jenő

A második világháború idején a Kereskedelmi Iskola zavartalanul működött 1944-ig. Az iskola épületét ebben az időszakban nem foglalta le a katonaság, mint az első világháború idején. És a második világháború után berendezkedő új hatalom sem szüntette meg azonnal az állami magyar iskolákat. A magyar tannyelvű kereskedelmi iskola tovább működött még egy ideig, csak más körülmények között, és nem a Papiu épületében, hanem vele szemben, ismét az egykori Polgári Fiúiskolában. Csekme István 1950-ig tanított itt.

Évike, Csekme István harmadik lánya, aki a „magyar világban” született. A kép az 1950-es években készült a Kálvária utcában, háttérben az iskolával, ahol édesapja tanított egy évtizeddel korábban

✍️ KEREKES SZILÁRD

A rovat ismertetőjét itt olvashatod >> Emlékek tanítókról és tanítóktól

A rovatban korábban megjelent írások:

• Nagyernye rajtol
• A munkatanítónő
• Eta néni
• A református leányiskola utolsó igazgatója
• „Csak egy kislány…”
• Az első
• Utazások Jánosy Samuval
• A második
• A nagymama házában (I.)