Kassai Viktornak Messi és C. Ronaldo is szót fogad – interjú

Vezetett világbajnoki elődöntőt, olimpiai döntőt, Bajnokok Ligája-döntőt, 2011-ben az Év legjobb labdarúgó-játékvezetőjének választották. Számunkra ő képviseli a magyar labdarúgást a nemzetközi színtéren. Kassai Viktor a Heteknek adott interjút. Mikor eldöntötte, hogy labdarúgó-játékvezető lesz, biztosan tudta, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozik? – Labdarúgóként már fiatalon megéreztem, hogy nem leszek élvonalbeli játékos. Édesapám játékvezető volt, ez által korán megismerkedhettem a játékvezetők világával. Így fiatalon a bíráskodás felé fordultam. Nem ismertem az ezzel járó nehézségeket, de megéreztem az ezzel járó kihívásokat, és ezért is választottam ezt az utat. Gondolom, ahogy sikerült a ranglétrán előrébb lépni, egyre jobb csapatok mérkőzésein kellett bíráskodni, a felelősség, a teher egyre nagyobb lett. Számolt ezzel is, mikor a kezdetekkor a sípot választotta? – Ahogy magasabb osztályú mérkőzéseken bíráskodhattam, egyre jobban sajátomnak éreztem a labdarúgó- játékvezetői hivatást. Sosem éreztem tehernek a játékvezetést. Vártam a hétvégét, hogy pályára léphessek, mert örömet jelentett, hogy azt tehetem, amit szeretek. Mik azok a legfontosabb képességek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy labdarúgó-játékvezető a lehető legkevesebbet hibázzon? – Természetesen sok tényező határozza meg egy játékvezető eredményességét. A jó kondíció, elméleti felkészültség, alapos szabályismeret csupán alapfeltétel. Fontos a jó kommunikáció és a hitelesség. Ha valaki jó játékvezető szeretne lenni, minden szükséges alapképességgel rendelkeznie kell. Nem fordulhat elő olyan, hogy valaki jól fut és jól kommunikál, de nem ismeri a szabályokat. Amennyiben az alapképességek közül hiányzik valami, nem lehet jó teljesítményt nyújtani. A felkérésekből kitűnik, hogy a nemzetközi elit tagja lett. Melyek azok az erősségei, amik ahhoz segítették, hogy Kassai Viktor kiemelkedő mérkőzésekre kapjon megbízásokat? – Úgy gondolom, hogy az előbb említett képességekkel rendelkezem, s ami meghatározó lehet a sikeremben, hogy jó versenyzői kvalitásaim vannak, azaz pályafutásom legfontosabb mérkőzésein is sikerült megfelelő teljesítményt nyújtani, nem jelentett mentális terhet, hogy számos fontos találkozón kellett dirigálnom. Már a szülői házból is sikerült hozni olyan tulajdonságokat – gondolok ez alatt: erkölcs, nevelés –, amelyek formálhatták a személyiségét ahhoz, hogy alkalmas legyen bíráskodásra? – Apám olyan személyiséggel rendelkezett, aki rendet tudott tartani a pályán, hallgattak rá a játékosok, így ezt a tulajdonságot tőle „örökölhettem”. A játékvezetéshez szükséges továbbiakat pedig karrierem kezdeti időszakában az idősebb kollégáktól tanulhattam meg. Az elért eredményeiben mekkora szerepe volt az elődöknek, gondolok itt: Zsolt Istvánra, Palotai Károlyra, Puhl Sándorra? – Természetesen ismertem az eredményeiket, de nem feltétlenül akartam hasonlítani rájuk. A játékvezetésben fontos a múlt és a hírnév, amit legendás elődeink teremtettek meg, mert ez jelentős hitelességet jelentett a jelenkor játékvezetői számára. Az ő korábbi eredményeik miatt egy magyar játékvezetőre nem legyintenek a világban, hanem elismerően veszik tudomásul, hogy mi is a magyar játékvezetői iskola képviselői vagyunk. Gyakran súlyos döntések meghozatalára is csak igen kevés idő áll rendelkezésre. Lehet erre felkészülni, edzeni, vagy ez egy hozott képesség, és vagy alkalmas valaki erre, vagy nem? – Meggyőződésem, a gyors döntés képessége adottság kérdése. Hiába gyakorolnánk ezt edzésszerűen, mert a meccs egy teljesen más közeg. Természetes viszont, hogy a játékvezetőkben meglévő képesség sok éles helyzet átélésével fejleszthető. Az, hogy események közelében legyen, érthetően fontos. Tudvalevő, hogy ez jó állóképességet feltételez. Többször figyeltem az Ön mozgását a pályán, és úgy tűnt, hogy sajátos stratégiája is segíti, hogy mindig közel legyen az eseményekhez. – A helyezkedést tanítják a továbbképzések során, ez a mi szakmánk tanulható része. A játék „olvasása” a sok mérkőzés levezetésével szintén fejleszthető. Igaz, belelátni a játékosok fejébe nem tudunk, de azért lehet következtetni arra, mi történhet a játéktéren a következő pillanatban. Sok sikert tudhat maga mögött, vb-elődöntő, olimpiai döntő, BL-döntő, 2011-ben az Év játékvezetője. Ennyi siker mellett elférhet hiba is? Kikerülhetetlen egy ilyen beszélgetés során, hogy ne hozzam szóba a 2012. június 19-ei, Anglia–Ukrajna-mérkőzés történéseit… – Egy pályafutás, legyen szó sportolóról vagy adott esetben játékvezetőről, nem csupán sikerekről szól. Pályafutásom során több mint ezer mérkőzésen vettem részt, s természetes, hogy ezeken hibás döntéseket is hoztam. A hiba az emberi tevékenység része, így a játékvezetésben sincs hiba nélkül teljesítő kolléga. Persze nem mindegy, hogy egy megyei másodosztályú mérkőzésen vagy pedig egy Eb-meccsen hozunk téves ítéletet. Egyébként érthető, hogy egy Eb-mérkőzésen elkövetett hibának nagyobb a visszhangja, azonban ezen nem szabad megsértődni, hanem arra kell törekedni, hogy ne ismétlődjön meg. Mennyire sikerült feldolgozni? Mennyire hagyott mély nyomot egy ilyen esemény? – A kudarc senkinek sem okoz örömet. Mentálisan erősnek kell lennie egy játékvezetőnek, hogy képes legyen feldolgozni a sikertelenséget is. Persze kell hozzá idő, néha napok, esetleg hetek. A segítséget a család és a játékvezető-kollégák jelenthetik. Aztán jön a következő hétvége az új mérkőzéssel, a következő feladattal, ahol újra megmutathatjuk, hogy a hibánk csak egy kisiklás volt. Valamennyiünket örömmel tölt el, hogy ismét fontos megbízatásokat kap. A Nemzetközi Játékvezető Bizottság a sok jól sikerült bíráskodásra emlékezik, és kevésbé az elkövetett hibára? – Egy játékvezető teljesítményét hosszú távon kell megítélni, nem szabad egy-egy hibára fókuszálni. Tökéletes, hiba nélküli bíráskodás nem létezik, az a fontos, hogy sokkal több jó döntést hozzunk, mint esetleg téves ítéletet. Egy játékos rúg három gólt, és kihagy három helyzetet, és mindenki csak a három gólra emlékszik. Nekünk elég a kilencven perc során a sok jó ítélet mellett egy hiba, hogy csak arra emlékezzenek. Van-e lehetősége valakivel konzultálni az elmúlt eseményekről, lehet-e, szabad-e? – Természetesen vannak, akik tudnak segíteni, főként a már visszavonult játékvezető-kollégák, akik hasonlóan fontos mérkőzéseken dirigáltak, és át tudják érezni a helyzetet, át tudják adni a tapasztalatukat. A játékvezetés közben lehet-e a mérkőzést „nézni”, vagy csak egy speciális szemüvegen keresztül szabad nézni és látni? – A játékvezető egy egészen speciális szemszögből nézi a mérkőzést. Mi főként a labda közelében történő eseményekre kell, hogy koncentráljunk, hiszen általában ott történnek a számunkra fontos események. A pályán mi nem látjuk az egész játékteret, mint egy tévénéző. Emellett kevésbé tudunk foglalkozni a mérkőzés közben a játék minőségével, hiszen minket nem azért küldenek oda, hogy nézzük a találkozót, hanem hogy vezessük azt. Mennyire lehet objektív például egy olyan játékossal szemben, aki korábban sértő vagy agresszív volt? Marad-e előítélet vagy tiszta lappal kezdhet az új találkozón ez a játékos? – Nem az a kérdés, tud-e objektív lenni, hanem egy játékvezetőnek kötelező, hogy az legyen. A korábbi mérkőzések történéseit nem szabad kivinni a következő találkozóra. A játékvezetőknek mindig azt kell megítélniük, ami éppen akkor történik a pályán. Tegyük fel, hogy a vb-döntő utolsó percében döntetlenre áll a mérkőzés, érthetően rendkívüli a feszültség. A történés határeset, ráadásul nem látja pontosan az eseményt. Miként dönt? Milyen segítség érkezhet? – Egy játékvezető mindig számíthat a két asszisztensére, illetve a BL-meccseken két alapvonali játékvezető is segíti a munkánkat. Egy játékvezető feladata, hogy folyamatosan gyors döntéseket hozzon. Egy párharc megítélése során, ha a sípba fújunk, az is egy döntés, ha továbbengedjük a játékot, az is egy döntés. Vannak olyan ítéletek, amikor a játékvezető száz százalékig biztos a dolgában, de sokszor az asszisztensek tudnak olyan segítséget adni, amellyel megszülethet a jó döntés. Emellett sokszor a megérzés és a játékosok reakciója is a játékvezető segítségére lehet egy-egy szituáció elbírálásában. Valamelyest divatos lett a fordított ítélet, a tizenegyes és kiállítás helyett sárga lap színészkedésért. Mi nehezen felejtjük el, ami Gera Zolival történt Törökországban. Önnek mi a véleménye? – A szituációkat több kameraállásból visszanézve sokkal könnyebb ítélkezni. A pályán mi csak a két szemünkre és az asszisztens kollégáinkra támaszkodhatunk. Nem hinném, hogy mostanában több hibát követnének el a játékvezetők, mint korábban. Úgy gondolom, a technika fejlődése és a kritikus szituációk alaposabb elemzése miatt gondolhatják azt egyesek, hogy a játékvezetés színvonala esett vissza. Közel kerültünk a videobíró bevezetéséhez. Több sportágban jól hasznosítják. Önnek mi a véleménye, mennyire segíthet az esetleges alkalmazása, és várható-e további kísérletezés? – Tudvalevő, hogy a játékvezetők nem vesznek részt a szabályalkotásban. A gólvonal objektív felügyeletére a FIFA már megalkotta és használatba helyezte a technikai segítséget, ez mindenképpen csökkentheti a hibázás lehetőségét. Azonban a labdarúgásban sokkal nehezebb további technikai eszközök bevonása, hiszen például a tenisszel ellentétben a fociban a játékosok között testi kontaktus van, amelynek megítélése meglehetősen szubjektív. A labdarúgásban sok olyan helyzet van, mikor a véleményalkotást az határozza meg, milyen szemüvegen keresztül nézi az illető. Egy kritikus szituációban az egyik ember úgy látja, hogy tizenegyest kellene ítélni, a másik nem lát szabálytalanságot, míg a harmadik meg kifelé ítélne szabadrúgást szimulálás miatt. Véleménykülönbségek, viták ebben a sportban mindig lesznek. A leshelyzet megítélésénél segíthet a technika? – A gól megítélése sokkal egyszerűbb, mert a gólvonal nincs mozgásban. A leshelyzeteknél a folyamatosan mozgásban lévő védők és támadók helyzetéből kell megítélni a lesállást, amely nagyon nehéz dolog. És akkor még nem beszéltünk az aktív és passzív leshelyzetekről, amelyet különösen nehéz a szabályoknak megfelelően elbírálni. Mennyire emberemésztő az a folyamatos feszültség, ami ezzel a foglalkozással jár, és mivel tudja ezt feloldani? Családjától milyen segítséget kap? – A játékvezetés egy feszültséggel együtt járó tevékenység, azonban a mérkőzésvezetést sem korábban, sem most nem érzem terhesnek. Egy játékvezetőnek el kell bírnia a mérkőzésekkel kapcsolatos terheket és a kritikákat, amely ezzel a hivatással együtt jár. Tizenöt éve vagyok NB I-es játékvezető és tíz éve vagyok FIFA-kerettag, tehát aki igazán sikeres akar lenni ezen a pályán, annak hosszú távon is el kell tudnia viselni a játékvezetéssel kapcsolatos feszültséget. A jelen idők egyik legismertebb magyarjaként a népszerűség teher, vagy egy jóleső érzés? – El kell fogadni, hogy ha valaki olyasmit csinál, amit sokan néznek, akkor ismertté válik. Általában egy játékvezető a bírálatok céltáblája szokott lenni, ehhez képest számomra jó érzés, hogy pozitív visszajelzéseket is kapok a hétköznapokban. A mai világban az emberek igyekeznek mindig a következő feladatra összpontosítani, mégis megkérdezem, megszámolta-e már azt, hány vb és Eb férhet bele a játékvezetői pályafutásába? – Negyvenöt éves korig tervezhet egy labdarúgó-játékvezető. Ez az én esetemben azt jelenti, hogy 2020. december 31-éig tarthat az aktív játékvezetői pályafutásom. Azonban a sportban sok a kiszámíthatatlanság, ezért elsősorban a jövő évi vb-re és az azt követő Eb-re összpontosítok, ezeken a tornákon szeretném képviselni a magyar játékvezetést. Hetek | Pajor István