Búcsú nélkül hagyta itt legjobb barátját Cipő!

„Nem búcsúzott el tőlem, de nem neheztelek rá” – mondta Kovács Gábor „Kova” (47), aki Kisvárdán 15 éven át volt Bódi László (†47) csoport- és osztálytársa az óvodától az iskolán át a gimnáziumig, és közben életre szóló barátságot kötöttek egymással.

Nagyításért kattintson a képre! – Még itt cseng a fülemben, amikor két éve itt volt a gimnázium százéves évfordulóján, és ezt mondta: „Na, megint nem sikerült beszélnünk.” De tényleg sokan vették körül – tette hozzá Kova, aki 1978-ban elsőként kezdett együtt zenélni Cipővel, és ebből, a nevű Favorion duóból alakult ki a Cipőfűző együttes, a Republic elődje. – Laci kezdeményezte, hogy álljunk össze, amikor hallotta, gitározgatok. Utána sokat voltam náluk, próbáltunk a szobájában és a földszinten, a zongoránál. Később maga is vett egy gitárt a Szovjetunióban, és amikor Pestre költözött, ezt nekem ajándékozta – idézte fel Kova, aki cáfolja, hogy Cipő már gyerekként szívbeteg lett volna. – Ez nem igaz, sőt sportos, fürge srác volt. Egyszer, amikor hülyéskedtem vele, engem is megkergetett, csak hallgatag volt a természete. Sosem felejtem, amikor két órán át sétáltunk a várba és vissza úgy, hogy ő csak dudorászott, és egy szót sem szólt. A legjobb barátom volt, és még most sem fogtam fel, hogy elment. Amikor kómába esett, reménykedtem, hogy ott lesz majd májusban, a harmincéves érettségi találkozónkon. Azóta többször is feltűnt az álmomban – mondta Kovács Gábor. – Nem számított a halálra. Nem hiszem el, mert akkor tőlem elköszönt volna. Kovács Gábor volt Cipő első zenésztársa. Ezt a Szovjetúnióból hozott gitárt tőle kapta – Szolid gyerek volt, sosem láttam, hogy csámborgott volna, mint az utcagyerekek a környéken – emlékezett Maczali István (70), aki nemcsak Cipő gyerekkorát nézte végig, hanem a Kárpátaljáról Kisvárdára települt család Csalogány utcai házának felépülését. – Volt egy csúnya baleset, egy betongerenda ráesett egy munkásra, de ezt a tragédiát később feledtette Lacika zongorázása, amely délutánonként kiszűrődött az utcára. Mindig jó számokat játszott, és örült, amikor ezt elmondtam neki – tette hozzá a nyugdíjas vállalkozó, aki meggyászolta Bódi Lacikát. – Tudtam, hogy kiváló énekes lesz belőle, csak azon csodálkoztam, miért nem énekelt magasabb hangon a Republicban, hiszen a gimnázium kórusában ő vezette a tenor szólamot – emlékezett Oláh Enikő, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium énektanárnője, akinek a tehetség mellett Cipő szerénysége is feltűnt. – Alázat, egyszerűség és természetesség jellemezte a viselkedését. Sosem mutatta ki, hogy ő a legjobb a kórusban – mondta a tanárnő, aki ma is nagyon büszke Bódi Lacira. – Csendes napot szerveztünk, amikor a halálhírt hallottuk. Összegyűltünk az udvaron, ahol az emlékoszlopnál elhelyeztük Cipő gyászszalagos fényképét. A rossz idő ellenére rengetegen gyújtottak gyertyát – mondta Bíró Gábor, a gimnázium igazgatója, aki harmincegy éve még tanította is Cipőt. – Ez az iskola a szocializmusban is támogatta a diákok könnyűzenei ambícióit, de Cipőt a családja is segítette, ehhez jött az énekesi és zenei tehetsége. A szalagavató bálon az idén is Republic-slágerekre táncoltunk, és ez így lesz a jövőben is. Blikk